Sunset e-Trail - Avagy a fekvő teve

Az idei nyár rekkenő hőséggel köszöntött ránk az elmúlt két hétben. Én is csak tengtem-lengtem valami futás félét imitálva, mígnem végre megjött az enyhülés egy alapos esőzés formájában. Meg is született az ötlet: épp szabadnapos vagyok, kellemesen hűs idő van, hétköznap lévén kicsi az esélye, hogy tömegek lennének a Vértesben → irány a Sunset e-Trail. 

Egyeztetés épp munkába induló Kedvesemmel, gyors előzetes regisztrálás, néhány apróság bepakolása és már irány is Oroszlány.

10:42-kor rajtoltam el a néhai kollégámról "Akác"-ról elnevezett sportcsarnok elől. 

Enyhén hullámzó aszfalton haladtam kifelé a városból egészen a Majkpusztát ölelő Kolostor-erdőig. Itt éles jobbkanyarral betértem az árnyakat adó fák alá. Kényelmes, puha ösvényen vezetett Fénixem és máris elértem az I. ellenőrző pontot. Gyors QR kód beolvasás (10:59), némi folyadékbevitel és már indultam is tovább. 

Keskeny ösvényen haladva visszanéztem a néhai Kamalduli remeteségre, az erdő miatt már csak a templom megmaradt tornyát láthattam.

Középen valahol felsejlik a templom torony :-) 

Elhaladva a néhai XX-as akna (ma bányamúzeum) mellett hamarosan kereszteztem a Székesfehérvár felé vivő műutat. Ismét betérve az erdőbe kellemes földúton, majd később egynyomtávú ösvényen haladtam. A VérKör-ről ismerős volt a nyomvonal, bár akkor itt már visszafelé kellett futni és ami jó volt anno, most alattomosan gyűjtögette a tejsavat izmaimban: az ösvényke galád módon, óvatosan de végig emelkedett 5 km-en keresztül.

Sunyi módon emelkedő ösvényke :-)

Kis lejtő...kis emelkedő és máris kotorhattam elő telefonomat újabb QR kód beolvasásra.  (11:44)  Eddig sima ügy :-) Cirka 10km, egy zselé, egy sótabletta és egy liter víz. Pulzusom magasabb tartományban, mint szeretném/terveztem, de nem éreztem, hogy túltoltam volna.

Romos gesztesi vár :-(

Szép kényelmesen csorogtam lefelé a macskaköves úton, majd a jelzést követve hamarosan betértem az úttal szinte párhuzamosan futó ösvényre. Várgesztes déli felénél aztán a Malom úton keresztül megkezdtem az emelkedést  Vérteskozma bájos kis házikói felé. Nagy szerencsének tartottam, hogy borús volt az idő. Hajdan ezt az utat hűs árnyat adó fák szegélyezték. Most meglepődve tapasztaltam, hogy kiírtották őket és csak apró bokrocskák csenevész ágai meredeznek a mélyút szegélyén. Ha erős napsütés lenne, itt megfőnék az biztos. Szerencsémre az idő pompás, így nem kellett belesétálnom. Kényelmes tempóban kocogtam felfelé majd a Szent Vendel emlékhelyet elhagyva és átbukva a Szőlő-hegyen megkezdtem az ereszkedést a hajdani favágó település meseházikói felé.

Kozma kicsiny kápolnája

Hajdani parasztház gémmel

A kútnál friss vízzel  töltöttem meg kulacsaimat. Jókor jött a frissítő, már kezdtem megszomjazni :-)

 Kozma utcáján végig kocogva egy huszáros balossal bekanyarodtam egy mezőn átívelő szekérnyomra, majd 400-500 m múlva elértem a következő ellenőrző pontot (12:43). QR kód beolvasás után jött a pánik: nemhogy NET nincs, de még térerő sem! Toporogtam kicsit, mint a tojó galamb. Nyújtogattam telefonomat az ég felé, mintha legalábbis karom hossza lenne az akadály, majd úgy döntöttem továbbindulok és később újra próbálkozom. Egy erdészeti műútra kiérve követtem az utat, nézelődtem jobbra, balra... a gyönyörű Fáni-völgy mindig rabul ejt. A kereszteződésnél, hűen követve az ITINER-t ill. Fénix 3HR-em navigálását, balra kanyarodtam majd a Fillér-árok rövid aszfaltos emelkedője után betértem a sárga jelzésen és a Vörös-hegy oldalát megmászva elindultam lefelé a Bodzás-árkon keresztül. Telefonom még mindig nem töltötte fel a QR regisztrációt :-( Magamban már fogalmaztam a beszédet ami amellett protestál, hogy én igenis becsülettel végigmentem az úton, csak hát a technika ördöge valahogy ellenemre volt. Míg a szervezőknek szánt védőbeszédet csiszolgattam megérkeztem a Várgesztes keleti pontján lévő ellenőrző helyre. Telefont alvó állapotból ébresztve frissítettem egyet rajta, mire kiírta: "ezt a kódot már beolvasta". Na bumm! Vajon mikor útközben? Nem sokat agyaltam rajta. Újabb QR beolvasása (12:47) (ez a két betű sokszor elhagyta számat más összefüggésben az elmúlt 5 km alatt) és megkezdődik a Lófő-re való mászás - az egész út legdurvább emelkedője.

Csupán azért nem mosolygok, mert hiányosak a fogaim :-)

Combom égett, tüdőm halkan zihált, szívem a halántékomon dobbant az állatok pánikolva menekültek a zajtól. 1 km, nekem végtelennek tűnt, mire végre felértem. Sokat kivett belőlem eme púp. Nemrég még duzzadó kulacsaim tacskófülekként lifegtek mellényemen. 20 km, 2 zselé. két só két liter víz.

Vártam már Új-osztás után a lejtőt, majd óvatos kocogva rövidke mászás (Kapberek-puszta) és hangyabokányi ereszkedés (kis kitérő) után végre Szép Ilonka-forrás hűsítő vizét szürcsölhettem. Kulacsaimat újra töltöttem és folytattam futásomat immár újult erővel Körtvélyes-puszta felé.

Hoppá!! Ez az emelkedő valahogy kiment a fejemből. Kezdetben sziklás, majd egynyomtávú ösvény ami kiszélesedik az erdészeti járműveknek "köszönhetően". 

Szépen faragott Mária szobor az ösvény derekán

2 km. Nem annyira meredek mint az előző, de ez most nem vigasztal. Combjaim ugyanúgy tiltakoznak, mint imént, szívem elfoglalja helyét fülemben  és tüdőm is elkezdi kedvenc kis sípballadáját játszani. 

 Testem szenvedéséért cserébe némi kárpótlás lelkemnek a megunhatatlan fenyves ami mellett haladok és az sem elhanyagolható, hogy tudom: hamarosan felérek és lefelé lehet futni :-)

Kötelező érvényű fotó :-)

Az V. ellenőrző pontnál (14:01) ismét hiányzik a térerő/NET kombó. Nem pöcsölök, tudom később úgyis feltöltődik regisztrációm. Annyira büszke vagyok okosságomra és helyzeteket élesen átlátó elmémre, hogy csak egy másfél km-es szakasz megtétele után tudatosul bennem: nem töltöttem fel kulacsaimat Béla-forrásnál, pedig már igencsak az alját szürcsölgetem a nedűknek. Sebaj, ha lúd, legyen kövér. Megiszom utolsó cseppig. Tervem: Szarvas-kút csörgedező vizéből merítek majd. Tudom, hogy bizonytalan mostanság a hozama, de előző nap szépen esett. Biztos bő vizű most még.

Időközben felkapaszkodtam Vitány vár romos kövei mellett, csendben kocogva, ne zavarjam a fiókáikat nevelő sólyom párt. Óvatos kis hullámvasút, csendes tiszteletadás Pali bácsi emlékfájánál

Rockenbauer emlékfa. 

Hullámozgatás tovább, immár lefelé és Szarvas-kútnál csendes pofára esés. A kút csontszáraz! Nincs mit tenni. Nincs az az isten, ami rábírna, hogy elkocogjak Mátyás-kútig (jó 4-5 km kitérő), visszafelé megint csak nem opció, így hát megkezdem az utolsó előtti nagy mászást a Bödön-bükkön és a Suhogón keresztül Vértessomló irányába. Sarat köpök, mint a fecskék, szomjamat zselével próbálom oltani. Nem sok sikerrel. Viszont erőre kapok tőle :-) Vígan kocogok. Somlóra beérve éles jobbos és már suhanok is felfelé (cirkaq 10'-es ezrekkel :-P ). Somló-kilátó pazar. Nem holmi kezeletlen fából összetákolt oszlopocska. Kőből, vasból épült. A kilátás meseszép. Érdemes felmászni a tetejére. 

Somló-hegyi kilátó

Tenyeredben a végtelen

Miután magamhoz tértem a nagy gyönyörködésből eszembe jutott: végül is egy "versenyen" vagyok! Nem érek rá napestig bámészkodni. Innen már végig lejt az utam egészen Oroszlányig (bár biztos vagyok benne, ha Kedvesemmel jönnék többször is a fejemhez vágná: "te úgy mész lefelé, hogy akkor is fölfelé megyünk"                 

Tehát, elhanyagolható kis huplikon átkocogva, de lényegében végig lefelé haladva közeledtem a valamikor szebb napokat látott bányászváros felé.

Az Út maga a cél

Somlót elhagyva, Csúcs-dűlőn átfutva hamarosan ismét Majkon találtam magam. A gáton futva élveztem a tó felől simogatva  fújó szellőt. 

Kis kápolna a fák gyűrűjében

 Az izzadtság apró sószemcsékként ült szemhéjamon, homlokomon. Vártam már, hogy a szépen felújított kápolna előtti kúthoz érjek. Arcomat megmosni, inni.
Innen már csupán két km. Aszfalton. Egy picinyke emelkedővel, némi lejtővel.

A hátralévő távot vidáman kocogtam végig. Élveztem a futást. Felszabadított a tudat, hogy bőven szintidőn belül vagyok, hogy nem fáj semmim, hogy egyébként is minden rendben van! Volt egy kis örömfutás a végén...egy kis "Flow" (jelentsen is ez bármit).

A cél QR kód beolvasása után kedves és egyben meglepő üzenetet kaptam: "Gratulálunk! Szintidőn belül teljesítetted a Sunset e-Tral-t. A sárga ládából vedd ki az érmedet. Kód:****)

Induláskor nem is figyeltem: a rajtkódok alatt színes ládák számzáras lakattal. Kedves és bizalmat sugárzó gesztus a szervezőktől, hogy nem kell napokig várni a postára,  míg megjön az érem. Ezúton is köszönöm Nekik! Amiért ilyen rendesek, én is elutalom a nevezési teljesítési díjat. :-D

Összességében: jól kijelölt, jól futható útvonal. A szintidő kényelmesen teljesíthető. Több helyen van vízvételi lehetőség (ha nem felejtik el). 

Jaaa, és, hogy miért fekvő teve? Hát a nyomvonal rajzolata miatt :-D

Tüdőkór után...

Február 17-én rövid, dombos résztávos futásom volt. Siettem haza utána, hogy sétálhassunk még egyet Kedvesemmel a délutáni napsütésben. A nagy sietségben hirtelen döntöttem magamba a futás utáni frissítő sörömet: jól bedurrant a gigám :-(
Éreztem is vasárnap a munkába futáskor ill. hétfőn hazafelé futáskor, hogy sajna kicsit pihennem kell.

Nosza: kenegettem disznózsírral a mellyemet, szorítottam hónom alá hagymát, ittam a gyógyfüvekből kevert varázsteát... mindent elkövettem gyógyulásom érdekében.

Úgy gondoltam, hogy az így eltöltött 4 nap elegendő kell, hogy legyen ahhoz, hogy kilábaljak a halálos kórságból.

Szombaton tettem is egy rövid próbát:

Nem vettem figyelembe az előző napi havazást, így inkább valami túlélőtúrára hasonlított, mint lábadozó, regeneráló futásra :-)

Érzem...érzem!!!

Legközelebb elkaplak...

                               

20cm friss, roppanós hó. Előttem 1-2 turista járhatott még előző napon a baji Kálvárián. Próbáltam a nyomukba lépkedni (inkább kevesebb, mint több sikerrel).
Cipőm (Hoka One One Speedgoat) hamar átázott, de a talpa jól bírta a kaptatókat. Az órám (fénix3 HR) jól teljesített. Szépen mérte a magasságot, "tempót". Riasztott, ha meghaladtam a beállított értéket (szinte végig riasztott :-) ).

2.5 km élet-halál harc után végre egy erdészeti autók által letaposott útra értem. Szépen kocogtam rajta felfelé még egyszer annyit, majd visszafordultam és megkezdtem az ereszkedést.

Forduló után; vidáman lefelé

   Jólesett a rövid DH annak ellenére, hogy figyelnem kellett a nem éppen acélos pulzusomra. Hamarosan rákanyarodtam a nyakighóban ösvényre és egy rövidke hóban fuldoklás után visszaértem kiindulási pontomra.

Vasárnap korán keltem. Mivel előző nap nem volt valami sikeres a regeneráló futás, így úgy döntöttem, hogy ma ismétlek egyet :-)

Szerencsére a Kálvárián felfelé már többen is jártak azóta, így egy nyomtávú ugyan, de szépen kitaposott ösvény fogadott.

Single track a Kálvárián

Pulzus OK, tempó nekem megfelelő, idő gyönyörű. A hó recsegve-ropogva köszön minden lépésnél. Leheletem párája hosszan lebeg mögöttem a szélcsendes erdőben. Olykor átfut előttünk egy-egy vad. Preszton próbál utána iramodni, de ahogy letér a kitaposott ösvényről rögtön szügyig süpped a hóban :-) Kíváncsian néz vissza az őz, majd továbbiramodik könnyű légies léptekkel.
Úgy érzem erőm kezd visszatérni, így mikor elérem a kijárt erdészeti utat nem követem, hanem egy másik, párhuzamos ösvényre kanyarodom. Meredekebben emelkedik viszont nincs letaposva a hó :-)

"Járt utat járatlanért..." 

 Nem éppen ideális párosítás. A következő 2 km-en van időm morfondírozni helyes és helytelen döntések következményéről.
Végigszenvedem a mászást ismét süppedős hóban, majd a csúcson rákanyarodom az erdészeti útra.

Jöhet az öröm lejtőzés.
Pulzusra figyelve ereszkedem. Lépésszámot próbálom tartani. Rövid szapora ütem (akárcsak felfelé), hogy ne terheljem térdeimet, na meg a hó alatt megbúvó jég se okozzon kellemetlen meglepetést. Szépen haladok a Kálvária ösvényéig. Egy gyenge bal kanyar, a változatosság kedvéért süppedő hó.
Végén még egy kis csúszkálás és vissza is érek a kis birtokra, indulásom helyszínére.

Pulzust végig tudtam tartani a megfelelő tartományban. Tempó is elfogadható számomra. Lépésszám a tervezettnek megfelelő (nagyjából).
Összességében minden OK, csak a tüdőm még nem jött helyre megfelelően. Hiába..., idő kell.