Mátra Trail - Az Unikornis legendája

Álmosan ülök a jobb egyben. Péter vezet. Korán keltem (mint mindig), hogy bepakoljak, egyek igyak, elszüttyögjem az időt míg a végén nagy kapkodás nem lesz belőle. Beszélgetünk pulzuskontrollról, versenyekről, fejlődésről, stagnálásról... Próbálom elterelni figyelmemet a gyomrom tájékáról szűrődő fertelmes zajokról (nem kellett volna az éjjel kétszer is magamra húzni a hűtőt). Valahol mélyen felötlik bennem, mikor tavaly Kedvesem meggyőzött: induljak pár versenyen. Gondoltam a Nyúlcipőbolt Trail sorozata pont jó lesz. Legott be is neveztem a Vértes Terep Maratonra csak később tűnt fel, hogy bár a Terepfutás.hu rendezi, ez a verseny mégsem része az általam teljesíteni kívánt futásoknak. Most viszont jó irányba haladunk. Remélem. Mindenesetre a név ezt sugallja.

Nyúlcipőbolt Mátra Trail

Kellemesen hűvös, ködös őszi idő fogad Mátrafüreden. Az előrejelzés szerint csupán 22% az esélye, hogy Unikornissal találkozzam. A rajthely felé bandukolva azonban én mintha látnék egyet (már biztos, hogy elrontottam a gyomrom).

Hiteles forrásból. Az Unikornis jelentése: az állat aminek a húsát kukoricával lehet fogyasztani

Megfogadom, hogy többé nem eszem hajnalban hideg sült szalonnát hideg sült krumplival. Hallucinációt okoz. Többek között azt is megfogadom, hogy nem futom el a verseny elejét, mint ezidáig mindig. Ez olyan jól sikerül, hogy majdnem le is késem a rajtot.

Rajtszámfelvétel, kötelezők ellenőrzése, átöltözés, sorban állás a wc előtt, fajansz szétlövése, majd rohanás a rajthoz ahol már visszaszámolnak és indulok is. 

Kellemesen kanyargunk a település enyhén emelkedő utcáin. Olyan jól sikerül visszafogni magam, hogy mire beérek az erdőbe, az utolsó vagyok.

Érkezésemkor Unikornis, itt meg kutyaszánok! Komoly gondok vannak, vagy már az elején eltévedtem?  Kényelmesen kapaszkodom a Benevár-bércen és beérem a mezőny végét. Keskeny ösvény, nem tudok előzni. Sétára váltva baktatok a sor végén. Talán túl kényelmes is. Tudom, hogy nem szabadna sietni. Nagyon az elején vagyunk még és hosszú mászás vár. 2 km után megunom. Van egy kis rés így kihasználva az alkalmat "megugrom". A következő 2 km-en tartom az erősebb tempót, míg le nem szakad a mezőny vége. Kicsit vissza veszek, élvezem az emelkedőt, az őszi erdőt, élvezem hogy még van erőm, játszom kicsit az irammal, figyelem testem reakcióit. Minden OK. Irigykedve nézem az előttem futót...rövid ujjú póló van rajta. Nekem kicsit melegem van: élénk sárga nyári rövidnadrág (igazi terepes cucc :-) ), szürke hosszú ujjú felső. Sós veríték csurran a szemembe.Erről eszembe jut: már ideje lenne egy sókapszulát bekapni és inni rá valamit. 

Nagy-nyaknál lelkes crew mutatja, hogy forduljunk a piros + ra és vegyük az irányt Mátraháza felé. Kellemes lejtő. Jól futható. Elkocogok a rövidujjas mellet és pulzust meghagyva tempót növelve haladok lefelé. Utolérek egy vegyes párost. Hangosan nevetnek, kacagnak. Lehunyom a szemem: szinte egy medence partján érzem magam olyan jóízűen nevetgélve ereszkednek. Átragad rám is a hangulatuk ami ki is tart vagy 2-300m-t :-) 

Valamit érzek...valami nem jót! Gyönyörű az erdő, hatalmas fák, szép ösvény...de hol egy bokor?!? Egy kanyarban meglelem az áhított bozótost. Pár méter kitérő, pánikszerű ruhatépkedés, könnyebült sóhaj. Zöld rendezvény. Nem szórunk el papírt. Avart használok. Remélem nem csúsznak el az őzek. Közben hallgatom, ahogy a vidáman kacarászó kettős elkocog rejtekem mellett. Ellenőrzés, öltözködés -> utánuk eredek. Lehelletnyi emelkedő, ahol ismét elhaladok mellettük majd még egy kis kocogás és itt is van Mátraháza frissítőpontja.

Vidáman szurkoló segítőkész csapat fogad mindenkit. Dugóka használat majd míg mint egy kiéhezett mókus tömöm pofácskám egyik felébe az uborkát másikba az olivát középre tuszkolom a banánt, addig szorgos kezek ujratöltik kulacsomat nedűvel, poharamat valami lével. Próbálom becsorgatni a sok kaja közé és már indulok is tovább a lágyan ringató sárgán. Gyönyörű magas fák,

Magas fák :-)

mohos sziklák között, mellett kocogok

Mohos sziklák :-)

 egészen Pisztrángostó-ig. Enyhén mocsaras ösvényen kerülgetjük egymást. Jól érzem magam. Lábam kipihente a kék+ mászását, pulzusom egyenletes. Csak az ösvény nem az. Vagy mégis? Szép egyenletesen emelkedik és megkezdjük a kaptatót Gabi-halálán.

Kapaszkodó kezdődik

 Csak mászunk, mászunk, mászunk...néhol pár méter erejéig belekocogok. Kerülgetjük egymást egy zombi csapattal. Lihegnek, lihegek. Végül hagynak, menjek. A kék+ ról rákanyarodunk a kék sávra. Már nincs sok hátra.  Csúcs előtti utolsó métereken biztatók maroknyi csapata. Jól esik a szurkolás. Elmondani  nem tudom, mennyire jól! Kislány öklözve ugrik egy picit a levegőbe...megfutottam az emelkedőt :-)

Hamarosan fenn

Fenn ismét egy szimpatikus crew integetve kiabálva biztat. Csekkolás és mutatja a mászás jutalmát: sípálya...lefelé :-)

Elindulok...gyorsulok...hömpölygök...zúdulok lefelé. Szétárad testemben az endorfin. Mint egy kisgyermek. Hatalmas vigyor terül szét arcomon. Foghíjam közt sűvít a szél. Kiabálok, kurjantgatok. A felfelé caplató turisták furán néznek, majd szinte mindegyik vigyorogni kezd, integet, tapsol. Öröm DH és ismét Mátraháza. A bevált módon tömöm tele fejemet minden jóval. Leeszem a nevezési díjat 😃 Feltöltés után/közben irány tovább lefelé a zöld négyzeten. Nem fogom túlzottan vissza magam, bár nem akarom szétrázatni combjaimat, de rettentően élvezem a lefelét. Nem vagyok fáradt, önmagamhoz képest jól megy minden. Gondolatban megveregetem a vállam.Cirka 1-2km után meg is jön a nem várt eredménye vállveregetésemnek ill. pocakom rázkódásának. Jelentősebb bozót nincs :-( így egy kisebb púpra kapaszkodom öreg fa törzse mögé kucorodva. Hiába a rejtek. Az alant haladók fel fel pillognak a dörgedelem okát kutatva. Világító sárga gatyám nem hagy kétséget. Szokásos procedúrát befejezve nekiiramodom. Hiszen már csak lefelé kell futni.

Hopp jön a pofon. Nem jól memorizáltam a szintrajzot és a sárgán van még egy kis mászás. Nem gond, jól bírom. Szép egyenletes tempóban kocogok felfelé.

Valahol a Mátrában

Elhaladok pár kék rajtszámos mellett. Udvariasan utat adnak, pár biztató szó is elhangzik. Ismét beérek egy párost. Köves ösvényen emelkedünk. Elöl futó lány el engedné a középen haladó srácot aki udvariasan hárít, majd hátraszól nekem is, hogy én mennék-e. Nem élek a lehetőséggel. Épp jó a tempó, de mintha kicsit merülnék. És valóban. A csúcson átbukva nem emelem már elég magasra a lábam. Megbotlom. 1x, 2x, többször. Halkan káromkodom (remélem, hogy halkan). Szidok mindent. Érzem, ahogy combom szabó izma meghúzódik, majd hirtelen görcsbe rándul. Itt kérek elnézés Istentől, a lovaktól, az anyáktól... Szép ízes a magyar nyelv. Mire befejezem a szitokáradatot már restellem is magam. Közben kicsit visszavettem a tempót. Combom rendeződött, de még nem merem erőltetni. A páros szépen távolodik, majd eltűnnek az ösvény kanyarjaiban. Hamarosan Sástó és innen már valóban csak lefelé kell futni. Kipihentem magam. Picit tempót váltok, növelem a lépésszámot. Minden OK. 

Sástó magasságában

  

Szépen haladok lefelé. Visszajön az erőm. Még elkocogok pár ember mellett és beérkezem Mátrafüredre. Az aszfalton kisebb kavarodás. Valami okból kifolyólag páran az előttem haladók közül rossz irányba fordultak. Némi torlódás. Nem nagyon foglalkozom velük. Sérült nincs és már tudják a helyes irányt is. Ismét utolérem a fiú-lány kettőst. Most a srác halad elöl. Szépen gyorsul az aszfalton, pár méterrel mögötte a lán tartja a tempóját, látszik, hogy erősen használja a karjait, rádől az útra, de nem tudja csökkenteni a távot. Én kb. 1/2 perc hátránnyal futok mögöttük. Pörgetem a lábam, mosolygok, élvezem az utcák kanyarjait. Hamarosan benn vagyok.

Már csak pár méter

És ott az iskola kapuja. Előtte egy Unikornis (többet nem eszem gombát). Hallom a zenét, látom a szeretteiket váró szurkolókat (Kedvesem otthonról figyel a Strava live track-nek köszönhetően). Boldogan kanyarodok rá az utolsó pár méterre. Kedves szavak a sráctól a célkapuban. Pénzdíjas a verseny így elteszem a nyeremény ötezrest. Úgy látszik jól futottam :-)

Fáradtság, kimerültség nincs. Eufória van. Nyújtás helyett visszasétálok tapsolni, szurkolni az utánam érkezőknek, majd kis idő múltán felkeresem a zuhanyt (kimosom popókámból a megbúvó avart) lemosom a verseny illatát, de hangulatát nem. 

Elfogyasztom az isteni finom rizses csodát, beszélek telefonon Édessel és megindulunk Péterrel az autó felé.

Álmosan ülök a jobb egyben. Péter vezet. Korán keltem (mint mindig). Boldog és elégedett vagyok. Átbeszéljük a versenyt, tempót, pulzuskontrollt. Mátra Trail ✔

Bruttó idő: 3:33:58. A verseny első negyede: 59' második negyede: 59' harmadik negyede: 46' negyedik negyede: 48'.  legények között: 77/131

Nagyon jó volt minden. A pálya remekül volt kijelölve. A frissítőponton habzsi-dőzsi. A segítők remek munkát végeztek.